info@ablak-magazin.hu

Kezdőoldal

Hőszigetelés

Egy adott nyílászáró hőszigetelő képességének megállapítására több lehetőség is van. A legköltségesebb és emiatt ritkán alkalmazott eljárás a laboratóriumi vizsgálat (Hot Box Methode), a legtöbbször e helyett számítással vagy táblázat segítségével határozzák meg a hőszigetelő képességet.

A nyílászáró teljes hőszigetelését több komponens határozza meg:

Amennyiben Ug, Uf és Ψg ismert (ezeket a profil és az üveggyártó megadja), az egyes részek felületével súlyozva megkaphatjuk egy adott nyílászáró szerkezet teljes hőátbocsátási tényezőjét. Az MSZ EN ISO 10077-1 szerint az alábbi összefüggés alkalmazható:

Uw = (Ag x Ug + Af x Uf + Ig x Ψg) / (Ag + Af)

Fenti képlet alapján egy 60x90 cm-es ablak, ha a látszó keret szélessége 12 cm, Ug=1,1 W/m2K, Uf=1,7 W/m2K és Ψg=0,05 W/mK, Uw=1,62 W/m2K.

Ugyanilyen paraméterekkel egy 120x150 cm-es ablaknál Uw=1,42 W/m2K, míg egy 120x150 cm-es ablak, amely 6 ablakszemből áll, azaz egy függőleges és két vízszintes valódi osztóval van feldíszítve, akkor Uw=1,60 W/m2K.

A hőszigetelés szempontjából a minél kisebb Uw érték a kedvező.

Nagyon fontos tehát az ablak mérete, a tok hőátbocsátási tényezője rendszerint rosszabb, mint az üvegé, ennek következtében a kisebb ablak hőátbocsátási tényezője rosszabb, az osztókkal és kis felületű üvegekkel felszerelt ablak, ahol az üvegperem hossza megnövekszik, szintén rontja az értéket.