info@ablak-magazin.hu

Kezdőoldal

Külső ablakpárkány

A külső ablakpárkány egyik legfontosabb feladata – esztétikai szerepe mellett –, hogy a csapadékot a nyílászárótól elvezesse. Az ablak szerves része a párkány, azzal közvetlenül összeépítve, manapság jellemzően fémből (hajlított vagy extrudált), kőből, műkőből vagy műanyagból készül. Az alapanyagtól függetlenül, kialakításában egységes, hogy kifelé lejt (min 5°) és úgynevezett vízorr vezeti el a csapadékot a fal külső síkján túlnyúlva, így óvva a szerkezetet és a homlokzatot.

A korszerű nyílászárók aljára kiegészítőként jellemzően egy párkányfogadó elem kerül, legfőképpen műanyag ablakok esetén, ehhez lehet rögzíteni az ablakpárkányt, fém párkány esetén csavarozva, míg a falkávához ragasztva. Lyukacsos tégla falszerkezetnél vakolt falkáva szükséges, hogy a ragasztó megfelelően megtapadjon. Vastag külső hőszigetelés esetén a párkányt tartókonzolokra szerelik.

A teljes vízzárás elérése érdekében szilikonos tömítés és/vagy rugalmas tömítő szalag az elterjedt. A víz nem juthat be a párkány alá, mert roncsolja a falszerkezetet, ami legfőképpen favázas szerkezeteknél okozhat komoly károkat. A műanyag és fém párkányok kétoldalt általában plusz véglezárót kapnak (vakoló éllel vagy anélkül), így biztosítva az esetleg ferde ablakkávával egy esztétikus és tömíthető zárást. Az ablakkávánál szélesebb ablakpárkányok, habár a beépítés esetleg komplikáltabb, szépek és a vízzárás is jobban biztosítható.

A külső ablakpárkányok jellemzően nem teherhordóak, nagyobb tárgyakat ráhelyezve vagy ráállva sérülhet a felület és el is deformálódhat, ami az esztétikai hiba mellett a vízelvezetést is befolyásolhatja.